• Főoldal
  • Rólam
  • Személyes
  • Utazás
instagram Email

Szeplő napló

Oldalak



Tudjátok, van a kínos helyzet, mikor valaki olyannal találkozol, akivel régóta nem s anno mikor még többször találkoztatok sem voltatok olyan jóban. Álltok csak egymás mellett a két kínos ’szia’ után és ő megkérdezi Tőled:’Mi újság veled?’. Na, most erre mi a jó válasz, de komolyan? Ha azt mondod, hogy: ’Jaj semmi és veled?’ Akkor Ő is kínosan válaszolni fog, hogy semmi s véget ér a beszélgetés… Viszont, ha elkezdesz neki mesélni az is milyen furcsa nem? Hiszen ezer éve nem láttátok egymást most kezdj el neki szépen regélni, hogy ’Képzeld összejöttem egy sráccal, de aztán szétmentünk meg közben voltam nyaralni itt és itt, ja meg dogoztam is, de most már nem ott dolgozom…blablabla’ És csak mondod és mondod ő meg csak áll és bámul rád bután és azon gondolkodik,hogy jobbra vagy balra fusson-e.
Na, szóval ebben a kínos helyzetben érzem most én is magam ugyanis fogalmam nincs, mit mondhatnék.. Azt hogy sajnálom vagy hogy elnézést,hogy eltűntem ?  Ez elég gyenge szöveg lenne annak ellenére, hogy tényleg sajnálom.
Nagyon szépen elgondoltam, hogy majd, na, minden héten egy poszt, mert annyi minden történik velem. Utóbbi szerencsére igaz is, hiszen egy nagyon izgalmas nyarat tudhatok a hátam mögött azonban ennek az volt a hátránya, hogy ismét elhanyagoltam azon tervemet, amiért a blogot is indítottam. De sajnos ezzel már nem tudok mit tenni, így történt s most igyekszem visszatalálni ahhoz, amit nyáron elkezdtem.
Ugyan nem panaszkodhatom hisz, ahogy korábban is mondtam nagyon tartalmas nyarat tudhatok, magam mögött mégis azt kell, mondjam voltak jobb s rosszabb időszakok is. Sajnos most megint az utóbbi van, de nem szeretném, hogy ez befolyásolja az összes írásom. Szeretném, ha a blog valóban engem tükrözne, azaz bolondos lenne s jókedvű egy csipetnyi furcsa humorral.
Így úgy gondoltam szépen a nyár elejétől kezdve leírok Nektek mindent. A jó s a rossz, a kevésbé izgalmas és a nagyon kalandos dolgokat is. Meg persze szeretnék egy kis új tartalmat is belevinni a dolgokba. Könyvajánlót, sulis dolgokat esetleg régebbi utazások történeteit, ami Titeket érdekel,így ha bárkinek bármi ötlete van, azt szívesen látom :)
Hát ennyi volna ez az „életben vagyok amúgy” bejegyzés J
S, hogy ki várható a jövőben? Nem merek ígérni semmit csak annyit, hogy lesz szó barátságról, szerelemről és még munkahelyváltásról is :)
Remélem velem tartotok majd!

Csodás napot ! :)




Share
Tweet
Pin
Share
No megjegyzés
Általában egy adott pillanatban nagyon jól meg tudom fogalmazni a gondolataim. Sőt még azt is hogy hogyan vetném őket papírra. Higgyétek el így volt ez most is de mire leültem ,hogy megírjam ezt a bejegyzést összekuszálódtak a gondolataim.  Pedig igazán frappánsan akartam elkezdeni. A "mókás" az ,hogy tudom miről szeretnék írni csak nem tudom ,hogyan. Ámbár ha már ilyen csodásan elkezdtem akkor inkább csapjunk is bele nem ?
Nem tudom ki hogy áll az egyedülléttel. Ismerek pár olyan embert, aki szeret egyedül lenni. Elmennek egyedül meginni egy kávét vagy sétálni vagy bármi olyat csinálni ,amiről mindenki azt gondolja ,hogy közös program. Úgy vélem ők igazán bátor emberek. Mindig is szerettem volna közéjük tartozni de nem tudtam egyszerűen egyedül csinálni semmit. Kirázott a hideg ha arra gondoltam ,hogy nekem egyedül kell meginnom egy kávét más emberek előtt. Azt gondoltam ,hogy nem fogom kibírni ,ahogy rám néznek. Beképzeltem ,hogy biztosan megvetnek majd s arról susmorognak a hátam mögött ,hogy mennyire "gáz" már hogy nincs senkim ,akivel mondjuk beszélgethetnék egy tea mellett. 
Sokáig éltem ebben a hitben. Szinte rettegtem az egyedülléttől. Inkább elmentem hajnalokig bulizni úgy,hogy nagyon fáradt voltam mintsem ,hogy egyedül  kelljen álomra hajtanom a fejem a sötétben az albérletben. De nem attól féltem, hogy valaki bejön vagy kirabolnak (na jó attól is picit) de inkább magamtól. Remélem ez nem hangzik nevetségesen... Féltem,hogy elkezdek gondolkodni a dolgaimon ,amik nem igazán úgy alakulnak ,ahogy szeretném. Ezekről majd később mesélek mert most még nem érzem azt, hogy meg tudok/ akarok osztani másokkal mindent ,ami velem történt. No semmi olyan dolog ,ami egy lánnyal ne történne meg ,csak valahogy ezek mind-mind nagyon balul sültek el és irtó nagy sebet hagytak a szívemen. A befoltozásuk most kezdődött el és ezért is szeretném elmesélni ezt a dolgot velem meg az egyedülléttel. Vissza is kanyarodom az eredeti fonalhoz.
Szóval én meg a kis gondolataim... nem voltunk jó barátok.. ha találkoztunk mindig sírás a vége. Még akkor is ha csak egy 10 perces útról volt is szó. Sokat sírtam sajnos tömegközlekedésen vagy haza fele sétálva este a munkahelyemről.. De egy kicsit megelégeltem a dolgot valamint egy nagyon édes barátnőm ,akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Halinak, ráébresztett ,hogy kell nekem az ,hogy tisztázzam végre magammal a dolgokat. Így hihetetlen dolgot tettem.. Na jó túlzok . Csak egy számomra különleges dolgot ..hovatovább nem is egyet hanem kettőt! Megvallom kicsit büszke vagyok magamra. Bár ez egy hosszú és rögös út lesz és én körülbelül a legeslegelső kis kavicsnál tartok de ráléptem az útra s úgy vélem ez a fontos. De hogy hogy is történt vagy miért ,azt szeretném leírni.
Szóval képzeljétek vasárnap elvittem magam kirándulni. Felbuszoztam a Normafára ,ahol  sétáltam egyet és persze ,hogy sírtam majd lebuszoztam a Széll Kálmánra s villamossal átszeltem a fél várost. Nagyon klassz volt. Főleg a séta. Igaz , nem túl klassz ,hogy pityeregtem de szerintem simán belefér. Átgondoltam pár dolgot és meg is fogadtam néhányat magamnak. Az egyik az volt ,hogy több időt töltök egyedül. Tényleg ,meg kell ismernem magam ahhoz, hogy tudjam mit szeretnék. ( Tudom..tudom mekkora közhelyekkel dobálózom itt ) Így ma reggel újabb kis "ismerdmegmagadkislány" kirándulást tettem. Az egész úgy indult, hogy háromig forgolódtam majd nagy nehezen elaludtam s 5:50-kor kipattant a szemem és tudtam ,hogy ez nem az a pillanat ,mikor megfordulok s minden rendben alszom tovább hanem az ,amikor valamit tennem kell. Így hát felöltöztem s elmentem a munkahelyem melletti kávézóba és kértem egy teát no meg egy pohárkrémet és jóízűen elfogyasztottam teljesen egyedül a napsütötte teraszon. Egyedül voltam és nem féltem. Nem érdekelt ,hogy néznek rám a munkába siető emberek. (Pedig elég furának tarthattak ..ugyanis ott ültem egy hely teraszán a Móricz közepén ,ami amúgy csak kettőkor nyit és teljesen le van zárva... Na  mindegy) Klassz volt nézni őket. Ahogy feléled az egész körtér. Meg amúgy is ..nagyon szeretek a munkahelyemen lenni főleg akkor mikor még nincs ott senki.. olyan szép csendes.. De majd erről is lesz egy külön kis iromány ,hisz meg ér jó néhány karaktert :) Amikor haza sétáltam ,úgy döntöttem még körbesétálom a Feneketlen tavat is. Nagyon szép volt és nyugodt.  Ahogy lépegettem a járdán találtam egy tollat a földön. Magányosan hevert ott s rögtön fel is vettem ugyanis én is épp oly egyedül üldögéltem pár perccel előbb. Azonban semmi szomorúság nem volt bennem ,hanem inkább öröm ,hogy ezt is megcsináltam. Így széles mosollyal a kezemben egy aprócska tollal sétáltam haza...


Tudom kicsikét hosszú lett ez a bejegyzés de szerettem volna mindent részletesen leírni, hátha valakinek segítek ezzel. Személy szerint nekem csudajó érzés,hogy leírhatom ,hogy belekezdtem ebbe a kalandba ,amelynek a végén egy irtó klassz dolog vár rám :) (Bocsi a rengeteg közhelyért tényleg)

S íme egy-két kép a kis kirándulásaimról.

Csodás napot ! :)

Nem lennék önmagam ha nem tennék ki egy szép felhős képet :)

A reggeli
Mesés Budapest


Share
Tweet
Pin
Share
No megjegyzés
Hát végre ez is eljött.. Közel egy éve tervezem ennek a blognak az elindítását. Elkezdhetném sorolni a kifogásaim mert abból akad bőven. Építettem belőlük egy hatalmas falat ,amit végre sikerült áttörnöm. Legalábbis remélem, bár még erőst gondolkodom hogy megosztom-e majd ezt az írást. Meg hát izgulok is na.. Lehet ,hogy soha senki nem fogja elolvasni ,amiket írok de az is lehet hogy igen s mindkettő eshetőség nagyon megijeszt. Szóval ideges is vagyok egy kicsit. Nem, az ideges nem jó szó de nem jut eszembe jobb kifejezés erre. Talán úgy fogalmaznám meg, hogy egy olyan ember vagyok ,aki mindenen izgul. A minden alatt itt komolyan MINDENT értek. Mondhatni mindenben a legtökéletesebb szeretnék lenni s emiatt rástresszelek a dolgokra. Még egy blog írására is ,amit azt sem tudom valaha olvasni fog-e valaki. 
Na igen.. Miért is  vezet valaki blogot ? Azért,hogy olvassa valaki vagy azért,hogy kiírja magából. Én abszolút az utóbbi típusba tartozom de azért nyilván foglalkoztat ,hogy fogja-e olvasni valaki. Szerintem kevés az olyan ,ember ,akit ne érdekelne ,hogy mi történik alkotásával miután kirepül a "nagyvilágba".  Vajon kihez jut el, vajon hányan nevetnek majd ki s vajon segítek-e majd valakin azzal ,hogy leírom életem vicces, szomorú s gyakran kényelmetlen történeteit. Ugyanis ez a célom. Hogy leírjak sok mindent ,ami velem történik vagy történt. Nem mondom ,hogy nagyon izgalmas vagy elgondolkodtató sztorik de megtörténtek és mindnek van valamilyen tanulsága. Na jó nem az összesnek de azért a legtöbbnek. Igyekszem majd nem elkomolytalankodni őket mert az szokásom. De összeszedem magam..illetve igyekszem.
Ha már itt elkezdek magamról beszélni talán illene bemutatkoznom, ugye ?
Szóval Tara vagyok, 20 éves egyetemista ,aki a suli mellett egy vendéglátó helyen dolgozik Budapesten. A fővárosban élek az időm 85%-ban egy albérletben három másik lánnyal (róluk tuti lesz bővebben bejegyzés mert ..na majd meg tudjátok miért :) ) Egy kis faluból származom de 10 éves koromba átköltöztünk egy kisvárosba így nem igazán tudom,hogy falusiként  vagy városiként definiáljam magam de ez talán nem is olyan fontos. Gimi után költöztem fel hazánk szívébe,hogy egyetemre járjak..ami nem volt egyszerű de majd erről is mesélek bővebben. Jelenleg szociológiát hallgatok az ELTE Társadalomtudományi karán.
Azt hiszem röviden ennyi mert így is hosszúra sikerült ez a kis bejegyzés.. Ja ,igen! A blog szerkesztéssel még csak ismerkedem így a kinézete miatt elnézést kérek igyekszem minél előbb szuper széppé varázsolni.
Így hát nem túl szépen de itt az első blogbejegyzésem ,ami ugyan lehet ,hogy szétszórt de tényleg szívből jövő.

Csodás napot!



Share
Tweet
Pin
Share
No megjegyzés

About me


Sziasztok :)

Tara vagyok egy 20 éves egyetemista lány ,aki szabadidejében szívesen olvas, utazik, túrázik és ír. Remélem elnyeri tetszéseteket kis blogom ,ahol élményeimet és gondolataimat osztom meg Veletek.

Címkék

kezdet önmegismerés első hellomegint rólam sajnálom személyes újdonság

Rendszeres olvasók

recent posts

Blog Archive

  • október 2018 (1)
  • július 2018 (2)

Created with by ThemeXpose | Distributed by Blogger Templates